III. fejezet

Mezítláb sétálgattam a parton a naplementében. Annyira gyönyörű ilyenkor a tenger, mintha minden egyes cseppje ki akarna vállni a többi közül, csak, hogy megmutathassa a lemenő napnak csillogását. A vízfelszín olyan, akár gyémánt, amely a gyűrűmön díszeleg. Igen, holnap férjhez megyek. Rachel és Adam, illetve Mary és Randy már rég megülték a lakodalukat, csak én maradtam hajadon. Bevallom őszintén irigyeltem őket, amiért már van szerető családjuk, úr a háznál, akit minden egyes nap hazavárhatnak a munkából.
Irigyelltem őket egészen tavaly decemberig, amikoris Charles Evenson megkérte a kezemet. Mostmár igazán nincs semmi okom a panaszra, Charles igazán jóvágású, méltóságteljes tartása kihangsúlyozza származását, mégsem dicsekszik a vagyonával. Vállig érő, szalmaszőke haja emlékeztet valakire...valakire, akit már rég el kellett volna felejtenem. Erre a gonodlatra bevillant egy kép. Egy kép, amelyben 16 éves cserfes fruskaként, törött lábbal fekszem egy kórházi ágyon. Körülöttem szürke, arcnélküli nővérek szorgoskodnak, emberek, akikről semmi nem maradt meg bennem. Mégis kitűnik egy szőke angyal, akinek mosolya azon a napon, mint oly sokszor örömet okozott nekem, de hat éve inkább csak fájdalmat az emléke.
Nem let volna szabad ilyen messzire elkalandoznom, ha csak képzeletben is. Na tessék, MAry a minta anya mérgesen közeledett a kis Anthony-val a karján. Már messziről elkezdett beszélni:
-Esme, na végre! Már egy órája csak téged keresünk. Holnap lesz az esküvő és neked tökéletesen kell kinézned. Menjünk haza, kipihenten kell az oltár elé állnod.
-Mary, semmi bajom. Csak egy kicsit gondolkodni akartam. Tudod, kiszellőztetni a fejem - tudom, hogy csak jót akar, de nem lehet mindig a sarkamban. Nagy meglepetésemre leüt, hagyta, hogy Tony elfusson kagylót keresni, és megveregette maga mellett a homokot, hogy üljek le mellé.
- Figyelj rám! Mindenki szokott álmodozni, de bármilyen furcsán is hangozhat, arra kérlek, ne tedd olyan gyakran. Hidd el nekem, nem jó, ha csak a múltat kergeted, és közben elfelejtessz a jelenben élni - felsúhajtott, majd folytatta - Az esküvő majd jót tesz neked.
Nem tudtam mire akar célozni ezzel az álmodozás-elmélettel. Vagyis igazából, a lelkem mélyén pontosan tudtam.
-Köszönöm - csak ennyit suttogtam.
Sokáig üldögéltünk a parton, nevettünk, ami nagyon jól esett, mert már régen volt rá alkalmunk. Körülbelül egy óra múlva megjelent Charles. Megkönnyebbültnek tűnt, ahogy meglátott minket. FElsegített a földről.
-Örülök, hogy végre megtaláltalak titeket. Mariah, Randy már szeretne hazamenni, szerintem jobb, ha elindulunk - majd a fülembe súgta: - GYere, kedvesem, menjünk!
Átkarolta a derekamat. Egész úton a tőzsdéről beszélt, amihez nem igazán értettem, de azért figyeltem. Azt hiszem Mrs. Evensonként boldog lehetek. Én is hazavárok majd egy kedves embert, akinél jómodorúbbat nem kívánhatnék magamnak. Utólag köszönöm a szüleimnek, hogy elrendezték ezt a házasságot.